Dina Kraft: A támadás mélyen megérintette a vallásos cionistákat
2008-03-12 22:33:16
A Merkaz Harav jesivában elkövetett tömegmészárlás különösen mélyen megérintette a vallásos cionista közösséget, amely a támadás fő célja volt. A nemzeti, vallásos cionisták módját keresik annak, hogy miképp tudja a hitük enyhíteni a gyászukat. A vallásos cionizmus szorosan összetartó világában senki sem tudja túltenni magát a jeruzsálemi jesivában meggyilkolt nyolc ifjú halála felett érzett szomorúságon. Nem volt véletlen, hogy a támadó a Merkaz Haravot, a nemzeti, valláásos cionisták fő jesiváját és a telepesmozgalom szülőhelyét vette célba. „Ez egy központi hely, mert a vallásos cionizmus jelképe ezért azt érezzük, hogy személyesen minket támadtak meg” – mondta a 17 éves gimnazista Tal Weider, a helyi Bnei Akiva csoport vezetője. Hozzátette: „Úgy érezzük, megváltozott minden.
A terroristák tudták, mit jelent a Merkaz Harav és meg akarták mutatni, hogy erő van a kerükben. De – ahogy az egyik rabbi mondta – nem hagyjuk, hogy bárki is megtörjön minket” Ehud Olmert miniszterelnök azt mondta, hogy a fegyveres azért a jesivát támadta meg, hogy ideológiai csapást mérjen Izraelre. „Ez nem egy olyan hely volt, ahol a gyilkos véletlenül találkozik a leendő áldozataival” – jelentette ki a vasárnapi kormányközleményben, melyben a jesivát a „nemzeti vallásos cionizmus zászlóshajójának” Olmert, az egykori jeruzsálemi polgármester, aki kormánytagként ellentétbe került a vallásos cionistákkal, mert támogatta a Gázai-övezetből és a Nyugati Part egy részéről való kivonulást, azt mondta, hogy a fegyveres támadással elkövetett gyalázat túllép a politikán.
A jesiva szinte mitikus helyet foglal el a nemzeti vallásos tábor pszichéjében – a telepesmozgalom született ott. Ábrahám Jiccák Kuck rabbi, a jesiva alapítója alapította a vallásos coinista mozgalmat is. Fia, Cvi Jehuda Kuck évtizedekig vezette a jesivát. Gyakran mondta a tanítványainak: „Csukjátok be a Talmudot és menjetek telepesnek Judeába és Szamáriába.” S a tanítványok mentek. Három héttel a Hatnapos háború előtt, Izrael tizenkilencedik születésnapján Cvi Kuck egy, a diákjaihoz intézett beszédében megsiratta a bibliai Nyugati Partot. Könnyekkel küszködve kérdezte: „Hol a mi Jerikónk? Hol a mi Nábluszunk? „A vallásos cionistáknak ez a beszéd próféciának tűnt” – mondta Joszi Klein Halévi, az Adelson Stratégiai Tanulmányok Intézete, egy jeruzsálemi szellemi műhely főmunkatársa. „A Merkaz Harav jesiva jelentősége sokkal mélyebb a vallásos közösség számára, mint a politika. A politika a próféciák megnyilvánulása” – tette hozzá.
Számos vallásos cionista közösség rabbija szerint az Olmert-kormánynak katonai téren jóval többet kell tennie Izrael védelméért. Juval Serlov rabbi, egy Petah Tikva-i nemzeti vallásos jesiva vezetője szerint az, hogy a támadás ádár hónap elején volt, mely hónap középpontjában a Purim örömünnepe áll, teljessé teszi a bánatot. A tizennyolc éves Rina Oved, aki barátjának a fivérét gyászolja, zavart és dühöt érez. „A temetésen láttam gyerekeket és azt gondoltam, hogy nem itt kéne lenniük. De arra is gondoltam, hogy nekem sem itt kéne lennem. Az én koromban nem temetésekre szokás járni. Rémülettel tölt el, hogy egyszerre nyolc ember temetésén vagyok. Ez igazi tragédia” – mondta.
(Szegő Péter fordítása a Haaretz alapján)
